Olyan hatalmas ho van itt, hogy a repulogepek alig tudnak gurulni a repteren.

A jo hir, hogy itt vagyunk. A rossz, hogy otkor indul a gepunk, elvileg. Igy mar biztosan lekessuk a szingapurba tarto jaratot.

:-(

Jo faradtak vagyunk mar... 

Ha minden jol ment volna, mar felszallt volna a gepunk es uton lennek Istanbulba. De sajnos nem igy lett.

Mar a Check In-nel szoltak, hogy 40 perces keses varhato, ami meg nem is lett volna problema, mivel maradt volna 1 ora 20 percunk az atszallasra.  Mire beertunk, mar 99 perc kesest prognosztizaltak, ami vegul leredukalodott csupan egy orara. Most, hala a Flightradarnak, eloben kovethetjuk a repulogepunk ideutjat... epp most ert be Romania legterebe es 21:35-kor szall le Ferihegyen. Mire megforditjak a gepet, az kb egy ora, jo esetben, igy szereny szamitasaim szerint nagyjabol 22:30 korul tudunk elindulni.  Igy 1:30-ra erunk majd oda ugy, hogy a Kuala Lumpurba tarto jaratunk menetrend szerinti indulasa 1:00-kor van. Szoval....Drukkoljatok, hogy az is kessen! :-D 

De persze ne sokat, mert akkor meg a Kuala Lumpur - Szingapur jaratrol maradunk le.... :-)

Szoval most itt ucsorgunk, netezunk, bambulunk, nezegetem az idefele repulo kis torok madarkankat es probalok nem ideges lenni. Szerencsere iszonyu faradt vagyok, ugyhogy elegge rezignaltan fogadom a torteneseket. 

Addig is, gondoltam megosztom Veletek eddigi kozos utjaink statisztikai adatait. Hogy mire is gondolok pontosan? Hat van egy franko kis oldal, a flightdiary.net, ahova az osszes repulest lehet naplozni. Mindig vezetem ott az utjainkat, ami neha a szorakozason kivul eleg hasznos is tud lenni (egyszer igy vettuk eszre, hogy rossz datumra foglaltunk veleltenul repjegyet).

Ime az eddigi osszes utunk terkepre varazsolva. :-)

Osszesen eddig 52x repultunk kozosen. Annyit repultunk mar, hogy ennyi repulesbol mar majdnem 3,5x korbe repulhettuk volna a Foldet, ami tobb mint egy het folyamatos repulest jelentett volna.

Legtobbet eddig a Qatar Airways-zel repultunk, aztan jon a kedvencunk a Turkish. Harmadik helyen az Aegean Airlines, az Air Asia es a Malaysian Airlines all, oket koveti a Cebu Pacific, vegul a Vietnam Airlines. 

Legtobbet a Qatar miatt Dohaban szalltunk at, Istanbul a nyari es a mostani utunk miatt felkerult a masodik helyre, igy megelozte a kedvenc repteremet, a bangkoki Suvarnabhumit.

Az eddigi leghosszabb utunk Parizsbol volt Kuala Lumpurba. Ezt  koveti a visszaut Amszterdamba, majd harmadik-negyedik helyen az Istanbul - Montreal repules all.

Ha pedig a megtett utak hosszat nezzuk, a Qatarral repultuk a legtobbet, tobb, mint 57 000 km-ert. Masodik a Turkish, harmadik pedig a Malaysian Airlines.

Jelenlegi allas szerint 10-kor indulunk. Remelem Holle anyo elhuz Istanbulbol (a nagy havazas miatt vannak a kesesek) es Aeolus (a szel istene) pedig segit minket jo hatszellel, hogy odaerjunk meg idoben es elerjunk vegul minden csatlakozasunkat.

Mikor kinn suvit a szel, esik a ho es a homerseklet inkabb minuszban, mint pluszban van, nehez elkepzelni, hogy hamarosan a csizmat pacskerra cserelem, hogy a farmer maximum a repulouton lesz rajtam es a pulcsikat is elfelejthetem harom hetre legalabb. Melegebb oltozek is csak a vulkanokhoz kell majd. Masfel het es csak a nyari ruhake, a napsutese, a meleg paras levegoe lesz a foszerep idojaras tekinteteben!

Ami meg noveli az altalanos utazasi izgalmakat az az, hogy a vilag masik felen vegre valahara talalkozunk Evi baratnommel. "Szerencsere" (ami igazabol kis csereberet jelent a repulesi naptaraban) o is epp Szingaban lesz akkor, mikor mi is, igy szuk egy napon at egyutt bandazunk. :-)

Addig is, mig bele nem kezdunk az idei utazasba, ajanlom sok szeretettel regebbi utibeszamoloinkat:

http://vietnam2012.blog.hu/

http://hongkong-philippines2013.blog.hu/

http://cambodia-malaysia2014.blog.hu/

http://canada-usa2014.blog.hu/

Olvasasuk kozben izelitot kaphatnak a Kedves Olvasoink az eddigi kalandjainkrol (volt egy par, nem mondom) es segithet a mostani tavutazas rahangolodasara is! :-)

Kaptam egy felkérést. És nem elég, hogy kaptam egy felkérést, írásban, ámde ezt meg is erősítették, szóban. Mégpediglen arra vonatkozólag, hogy ha esetleg megírnám a szokásos Miért éppen...? című röpke kis eszmefuttatást. Bár az indulás napja momentán még sajnálatosan távoli, konkrétan és pontosan 20 nap múlva esedékes, dehát vannak olyan dolgok amiket illetően az ember döntési szabadsága némileg korlátozott, ugyebár ;o)

Szóval, ez a kérdés anno valahogy olyan egyértelműnek tűnt, hogy gyakorlatilag nem is merült fel semmi opció, alternatíva, vagy hasonlók, a 2015-ös szezonra belőttük Indonéziát, és kész. Ha jobban belegondolok, az elsődleges motiváció talán az index vonatkozó fóruma volt, ahonnan is remek ihleteket lehet meríteni, ha az ember utazni vágyik.

Indonézia megintcsak valami olyasmi, ahol nem túl sokan járnak, legalábbis kis hazánkból, feltéve hogy eltekintünk Balitól, mert ott viszont annál többen. Balitól pedig bátran tekintsünk csak el, merthogy Bali nem igazán Indonézia, mégpedig több szempontból sem. Az első és legfontosabb talán, legalábbis ebből a szemszögből, hogy Bali felkapott turistaparadicsom, ennek minden előnyével és hátrányával együtt, míg Indonézia többi része nem annyira az.

Nade mégis, mi is van errefelé, ami érdekelheti az embert? Hát itt aztán van minden, mint a búcsúban, és még olyasmik is amik még ott sincsenek. Vannak többé-kevésbé érintetlen dzsungelek Szumátrán és Kalimantanon, ősi romok Jáván, érdekes kultúrák Sulawesin és Pápuán, fehérhomokos tengerpartok Malukuban, vulkánok az ország szinte minden szegletében, és még megannyi más. A hozzáértők azt állítják, hogy Indonézia a világ egyik legváltozatosabb országa, és ebben lehet is valami, már ha csak példának okáért azt vesszük, hogy itt több mint 700 helyi nyelvet beszélnek. És talán nem járunk túl messze a valóságtól, ha azt feltételezzük hogy ezek nem csak amolyan nyelvjárások, mint mondjuk az ö-zés Szegeden (Hol a macska? Mögötted. Dehogy öttem mög!), vagy a kell = kellesz a (hazai) Távol-Keleten (= még Nyíregyházán is túl).

Itt persze szokás szerint előjön az ismert probléma, hogy ebből a rengeteg mindenből mit is sűrítsünk bele röpke három hétbe. Ami problémát ezúttal valahogy egészen ismán megoldottuk, mondjuk pl a Fülöp-szigetekhez képest, amikoris egy egész Lonely Planet elolvasása után is csak álltunk bambán, és alig bírtunk dönteni hogy a rengeteg mindenből mégis mit? Az utiterv egyik kulcspontja Borobodur volt, amit legalább annyira úgy éreztünk hogy látnunk kell mint Angkort. És ha már Borobodur, akkor nézzünk csak körül ott a környéken, vagyis Jáván, vannak ott még érdekes dolgok, s másfél hét máris fullra ki van töltve úgy, hogy még el sem mozdultunk erről a szigetről.

Ha pedig ezúttal is kellőképpen kimászkáltuk magunkat, töltsük el hát az utolsó bő egy hetet egy idilli tengerparton, azért egy kis döglés soha nem árt, főleg ha fél év intenzív melót kell kipihenni. Rövid nyomozás után ez is kezdett kikristályosodni, hogy ez márpedig nem lehet más, mint Maluku, vagyis a Fűszer-szigetek Kei Kecil nevű tagjának Pasir Panjang nevű partja. Főleg mivel itt nem egy luxusszállodákkal teljesen beépített partot kell elképzelni, hanem valami olyasmit, ahol a turisták számát az ember egy kezén meg tudja számolni, már ha egyáltalán éppen vannak rajta kívül.

És ha már úgyis éppen arra járunk, és úgysem rögtön Jakartába repülünk, mert az valami úton módon kívül esik a nagy légitársaságok promóciós hullámain, ugorjunk hát be kezdésként Singapore-ba, mert ha valami, az egy olyan hely amit látni kell, és márpedig ez kettőnk közül mindeddig csak egyikünkkel fordult elő, ami tarthatatlan állapot, lássuk be.

Ím a rám kirótt, ámde annál kellemesebb feladatnak így eleget téve nyugovóra térek, főleg mert az óra éppen fordult, s a bevezetőben említett 20 nap számszakilag máris 19-re csökkent. És ha ez még 19 alkalommal ugyanígy bekövetkezik, kezdetét veszi az újabb kaland, melyhez ezúton is jó szórakozást kívánnak: a szerzők ;o)

...es el sem tudjatok kepzelni, mennyire varjuk! :-)

Igazabol, ha egyszer az utazas szelleme magaval ragadja az embert, onnantol kezdve nincs menekules. Szinte semmi mas nem jar az agyaban, csak az, hogy mi a legkozelebbi uticel, azt hogyan fogja megvalositani es amikor mar eppen elvezi munkajanak a gyumolcset, mert eppen a vilag kozeli/tavoli reszen elvezi a nyaralasa minden pillanatat, nos, akkor mar tulajdonkeppen azon agyal (es tervezi is), hogy mi lesz a kovetkezo uticel.

Mi is igy vagyunk ezzel. Egesz szep kis listat ossze tudnank irni arrol, hogy mit is szeretnenk meg bejarni egyutt. Valamifele utazas bakancslistat. Talan nem arulok el nagy titkot, hogy az orok szerelmunk tovabbra is Delkelet-Azsia, igy 30 nap mulva ujra oda fogunk utazni egy harom hetes sajat szervezesu korutazasra. Az idei uticelunk pedig Szingapur es Indonezia lesz!

Igazabol en nem szeretnek bovebb okfejtesbe belekezdeni, hogy miert is ide megyunk, ezt szeretnem meghagyni Zs-nek, ez az o asztala. Nala jobban senki sem tudja interpretalni az ilyen jellegu dolgokat. ♥

Szoval, o majd okfejt, en pedig gyorsan beavatok Mindenkit az utazasunk reszleteibe.

Egeszen pontosan februar 19-e este indulunk majd el a Turkish Airlines-szal istanbuli atszallassal Kuala Lumpurba. Itt csak leszallunk, majd gepet valtunk es repulunk is tovabb Szingapurba.

Szingapurban majd negy teljes napunk lesz arra, hogy bejarjuk ezt a modern varosallamot. Nagyon kivancsi vagyok mar, milyen lesz, szinte minden baratom, aki mar jart itt, eddig csak szuperlativuszokban beszelt Szingarol. Rengetegen imadjak, ugyhogy remelem nekem is fog majd tetszeni (Zs mar jart itt korabban, ugyhogy o lesz az idegenvezetom). Mar osszetettuk a pontos programot, igy az mar biztos, hogy setalunk majd a Marina obolben, felulunk a Singapore Flyer-re, kirandulunk Sentosara es barangolunk a botanikus kertben is a szuperfak lombkoronajaban tobbek kozott. 

 Aztan atrepulunk Javara (ez mar Indonezia), ahol kicsivel tobb, mint egy hetunk lesz.

Elso allomasunk Yogyakarta lesz, ahol ket napot toltunk. Megnezzuk Borobudurt, ami a vilag legnagyobb buddhista epitmenye es a Prambanant, ami pedig egy hindu templomegyuttes. Mindket templom az UNESCO vilagorokseg resze. Borobudurt mar regota kineztuk magunknak, most vegre lathatjuk is milyen hatalmas es misztikus. 

Yogyakartabol tovabb utazunk majd Soloba, ahonnan par kisebb templomhoz szeretnenk majd elkirandulni. Aztan pedig elkezdodik az utunk vulkan-nezo szakasza. :-)

Eloszor Cemoro Lawangba utazunk, ahol egy ejszakai turaval kezdunk majd, hogy meg tudjuk nezni, ahogy napkelte kozben felsejlenek a tavolban a Bromo es a Semeru vulkan korvonalai. Aztan majd el is turazunk kozelebbrol megszemlelni a Bromot.

Ezutan tovabb megyunk Sempolba, ami egy kicsi falucska az Ijen vulkan "labanal". Innen fogunk ismet ejszaka egy konnyed (ahh, na persze) setaval feljutni a csillagok fenyenel a vulkan peremere, majd le a kraterbe, hogy lassuk a titokzatos es gyonyoru "blue fire"-t ( az Ijen kratereben nagyon magas mennyisegben keletkezik ken, igy ha sotet van, akkor a kraterben levo gazok hatasara kek tuz keletkezik). Talan erre vagyok a legeslegkivancsibb, hogy milyen lesz eloben, illetve arra, hogy lassan napfenyben a vulkani to gyonyoru turkizkek szinet.

Ez a ket vulkan tura nem lesz (sztem) konnyu, de a latvany bizonyara mindenert karpotolni fog minket. Ezekkel a vulkan turakkal egy regi gyerekkori vagyam teljesul majd. Kislanykent imadtam bongeszni a terkepet, neztem mindig, merre vannak a piros csillagok, amik a vulkanokat jelolik. Mindig szerettem volna eljutni egyhez, egy igazihoz, ami meg mukodik is. Most pedig egyszerre kettohoz is lesz szerencsem!

Keszitettem egy attekinto terkepet is, igy talan jobban kovetheto az, merre fogunk jarni Javan belul.

Miutan megjartuk a 2300 m magas Ijent, utana visszautazunk Surabayaba, hogy az utolso hetunket egy csudaszep szigeten, a Fuszer-szigetek egyiken, Kei-en toltsuk pihenessel es strandolassal. 

Kei szerencsere meg nem nyuzsgo, porgo sziget (ahogy olvastunk eddig rola), szinte alig jarnak oda turistak, ami egyfelol szerencses dolog (nincs 50 etterem a parton, nem lesz ejjeli uvolto diszkozene, stb), masfelol meg a sziget infrastrukturalisan azert nincs magasan fejlett allapotban, igy peldaul a szallasunkon nincs rendes zuhany, hanem csak ugynevezett "mandi" (lavoros pancsizos megoldas) es a terero is ritka vendeg itt. Egy hetig valoszinuleg teljesen el leszunk vagva nagyvilagtol. Se wifi, se halozat, se semmi. Csak palmafak, feher komok, csodas naplemente. Ez var rank. A totalis kikapcsolodas. 

Aztan egy jo hosszu ut var rank hazaig. Itthoni ido szerint elvileg szombat este 10 korul fogunk elindulni (+ 7 ora az idoeltolodas Kei-en Magyarorszaghoz kepest) es hetfo reggel fogunk hazaerkezni.

Mar elkezdtuk visszaszamolni a napokat az indulasig. Mar abban a stadiumban vagyunk, hogy vegezzuk az utolso simitasokat az utiterven, gondoljuk vegig fejben ezredjere is az utunkat, hogy minden apro reszlet megvan-e mar, hogy aztan mikor eljon az indulas napja, nyugodtan uljunk fel a repcsire, ami aztan elrepit minket az ujabb nyaralasunk fele.

Udvozlunk mindenkit ujra Olvasoink kozottt, nemsokara indul az uj evad, azaz a K&Zs nagy kalandja Szingapurban es Indoneziaban!