Hat, nincsenek illuzioim, hogy hanyan fogjak elolvasni eme rovidke blogbejegyzest, de mindent le kell zarni, amit egyszer elkezdtunk es ez a blog is ilyen. :-)

Szoval mar tobb mint egy honapja itthon vagyunk, rengeteg minden tortent (tobbek kozott megvan a nyelvvizsgam, o jessz!), de akarhanyszor eszembe jut az ut, mindig elfog valami kulonos erzes. Semelyik utazasunk nem volt ennyire szelsoseges, mint ez.

Megtapasztaltuk, milyenek a vegtelenul kedves emberek (pl a solo-i csalad, akikkel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot vagy a yogyai sracok) es a kevesbe azok, akik csak at akarnak verni minket es hulyenek neznek (pl Proboban) eleg rendesen.

Lattuk, hogy a gyonyoru tengerpartok olykor milyen koszosak es szemetesek is tudnak lenni, ami elborzasztja az embert, hogy mit is teszunk a Foldunkkel, mennyire nem vigyazunk ra. Pedig mashol valoszinuleg csodaszep tiszta es elkepzelhetetlen az az az allapot, mint ami Kei-en volt.

Imadtuk a vulkanokat! Szamomra a Bromo es az Ijen megmaszasa egy hatalmas elmeny volt, mindenkinek, aki arrafele jar, csak ajanlani tudom!

Rengeteg minden elmeny ert minket, mindig azt mondjuk, na ez az ut volt a legkalandosabb, de ez most tenyleg az volt. Repulo lekeses (most megtortent, mar egyszer kisertettuk a sorsot, ugye ehhez mar majdnem volt szerencsenk Manilaban), hirtelen dontes, hogyan jutunk el A-bol B-be, hajnali defekt, stoppolas, vulkan maszas, ojekezes esoben 40 km-en at boronddel, csak hogy egy parat emlitsek. Orok elmeny!

Igazabol, aki meg nem adta utazasra a fejet, annak csak azt tudom tanacsolni, hajra! Elegge sablon szoveg, hogy az elmenyek csak azok, amiket sose tud senki tolunk elvenni, de tenyleg igy van. Egy-egy szomorkasabb napon, ha eszembe jutnak az uti emlekeim, lehet barmi korulottem, hirtelen Bangkokban, El Nidoban vagy az Ijenen termek es magam elott latok mindent, erzem az utcai arusnal sulo pad thai illatat, vagy bamulom a vegtelen tengert, ahogy ringatoznak a kis szocske filippino hajok rajta vagy epp szall fel a kek vulkani to mellol a sarga ken hatalmas fustje es tolti meg az egboltot feher pamacsokkal.

Szeretem ezeket az emlekeket. Az enyemek, a mieink, amibol jo erot gyujteni, jo visszagondolni rajuk. 

Es hogy lesz-e kovetkezo? Elvileg igen, raadasul hamarabb, mint terveztuk (remenyeim szerint). Szoval ha minden jol alakul, hamarosan ujra talalkozunk!