Mindössze hat évvel ezelőtt voltam Szingapúrban, de ez alatt a hat év alatt annyi minden megváltozott mint máshol kb hatvan év alatt. Röpke hat év alatt felépült a Marina Bay Sands (sőt mi több, ennyi idő alatt máris Szingapúr egyik jelképévé vált), a Gardens by the Bay a szuperfákkal, a Sentosa cable car már felvisz a szemben lévő hegy tetejére is, mindenfelé a városban új felhőkarcolók nőttek ki a földből, és van egy teljes metróvonal is amire nem emlékszem hogy már akkor is lett volna. Sentosa immáron teljesen vidámpark jelleget öltött, kb kétszer annyi attrakció van mint hat éve, és felhúztak egy hatalmas szállodát is a közepén, aminek akkor még nyoma sem volt. Mondjuk ez szerintem nem annyira tett jót neki, kellemes és hangulatos helyből inkább egy vurstliszerű valamivé változott. De azért bobozni, vagyis luge-ozni legközelebb is kijönnék ;o)

Hat évvel ezelőtt Szingapúr nem volt egy drága hely, még otthoni szemmel nézve sem. Emlékeim szerint az átlagos árszínvonal nagyjából megfelelt a hazainak, bizonyos dolgokban pedig még olcsóbb is volt. Ehhez képest mára igencsak megdrágult minden, bár ez nem holmi inflációnak vagy hasonlónak köszönhető, hanem pusztán annak a ténynek, hogy hat évvel ezelőtt még 130 Ft volt egy szingapúri dollár, most meg már 200. Magyarország jobban teljesít, ugye tudjuk. Persze, Mauritániánál mondjuk biztos jobban, bár már ebben sem vagyok biztos. Tehát hála a bivalyerős forintnak most már minden több mint másfélszer annyiba kerül mint akkor.

Fentiekkel ellentétben azért a lényeg nem változott, Szingapúr továbbra is az a hihetetlenül rendezett és elképesztően jól szervezett metropolisz, amivé az 1965-ös függetlenné válása után röpke két, két és fél évtized alatt vált. Bizony, bármilyen meglepő is, pusztán egy 50 éves országról beszélünk, amitől mi legalább ennyivel le vagyunk maradva, bár itt az embernek gyakran az az érzése hogy ezt a színvonalat soha nem is fogjuk elérni.

És akkor lássuk, milyen is Szingapúr valójában?

Szingapúrban 4 nagyobb népcsoport él a lehető legnagyobb egyetértésben és harmóniában, mégpedig a kínai, a maláj, az indiai (eredetű, jellemzően tamil), és az eurázsiai, vagyis a fehérember. És itt ez utóbbiból van a legkevesebb, az is leginkább expat. A pontos arányokat nem tudom, de az utcákon úgy tűnik mintha kínaiból lenne a legtöbb. Ámde itt a kínai nem az a bunkóparaszt kínai mint mondjuk a Hongkongban, illetve szerte a régióban turistaként előforduló fajta, hanem kulturált, illedelmes és udvarias szingapúri kínai. Nem köpköd az utcán, nem szívja fel a tüdeje legmélyén található jobbnemisbelegondolnimit az orrán keresztül, varacskosdisznóhoz hasonlatos hangokat hallatva, nem üvöltözik, nem tolakszik mindenhol, és még a metrón sem primitív játékokat játszik az okostelefonján hanem nagyon komoly szörnyessárkányosat ;o) Vagy filmet néz, zenét hallgat, esetleg állást keres. És sorban áll a metrónál a peronon előre kijelölt helyen. Wow, only in Singapore. A hivatalos nyelv egyébként az angol, de szinte mindenhol minden ki van írva kínaiul, malájul és tamilul is.

Szingapúrban nem próbálnak meg átverni, még az indiaiak sem! Ez pedig egy DK Ázsiához szokott turistának igencsak meglepő lehet. Az éjjel nappal nyitva tartó indiai kajáldában szinte már tisztaság (szerencsére azért nem teljesen, mi lenne úgy a feelinggel?), árak kiírva, fizetéskor pedig pontosan ennyit számolnak, és amikor az ember nem kérné a visszajáró aprót, szinte erőszakkal nyomják a kezébe. Számlát adnak! Wtf??? De hát többek között ezért is tartanak ott, ahol… Számunkra elképzelhetetlenül korrekt tehát minden, az emberek segítik egymást. Ide tartozik a K által korábban már megírt sztori is, a cash hiányból adódó metróprobléma megoldása, mely után kb a szállodába való megérkezésig azon filozofálgattunk hogy vajon hogyan is kezelne egy ilyen helyzetet egy átlagosan képzett és kulturált budapesti BKV ellenőr? (Fakk jú, hülye turiszt.)

És ha már BKV, vagyis SMRT, ami a helyi változata, de igazából nem is lehetne egy lapon említeni a kettőt. Itt aztán nincs szükség semmiféle ellenőrökre, lévén ez is szinte teljesen önműködő. A rendszer amolyan prepaid feltöltőkártya jellegű, vagyis a delikvens beszerez egy kártyát 5 dollárért, amire aztán tetszőleges összeget tud feltölteni az állomáson található automaták segítségével, majd pedig ezt használja minden utazáshoz. A kártya maga egyébként öt évig érvényes, tehát ha valaki erre járna, jelezze, szivesen kölcsönadjuk ;o) Az állomásokra kapuk engednek be a kártya lehúzása után, majd pedig kifelé ugyanígy, s ekkor a rendszer a megtett távolság alapján emeli le a megfelelő összeget, valamint egyúttal mutatja a még felhasználhatót is. A buszokon ugyanígy. Egy megálló így nem ugyanannyiba kerül mint húsz. Logikus, nem? De, az, kivéve ha az ember BKV, esetleg BKK vezér, netán budapesti polgármester, mert az ilyenek ugyan eljönnek ide tanulmányútra, dehogy aztán mit csinálnak valójában, az végül sem derül ki, mert tanulni azt valahogy soha sem sikerül. Agyi kapacitásbeli probléma? Azért valami közös csak van bennünk, mégpedig hogy mi is a saját pénzünkből jövünk el ide, meg ők is a mi pénzünkből ;o) Metróból egyébként öt vonal van, egyenként 30 körüli állomással, melyek szinte teljesen behálózzák az egész várost, sőt, az egész szigetet. Egy-egy megálló közti távolság néhol akkora, mint otthon a teljes 4-es metró. De hát itt nyilván nem kellenek extra állomások egymástól ötszáz méterre csak azért hogy nagyobb összegből több lóvét lehessen zsebre tenni. Így hát nincs is vége valahol a külváros kezdetén, hanem kimegy egészen a legkülső negyedekig (Gazdagrét, Pestlőrinc, Káposztásmegyer, stb).

Szingapúrban mindenki betartja a szabályokat. Márpedig a szabályok elég szigorúak. Ha eszel, esetleg iszol a metrón, netán az aluljáróban, az 500 dollárba fáj, mely fenti árfolyammal szorozva 100.000 jó magyar forintot tesz ki. Ha cigizel, az már 1.000, tehát ebből is látszik hogy az ivás sokkal kevésbé káros mint a dohányzás. Ha pedig gyúlékony anyagot szállítasz, az már 5.000, ergo igencsak ellenjavallt. És ez csak pár példa a metróról. De számszerűsített büntetés van kilátásba helyezve mindenért, kezdve az aluljáróban ücsörgéstől a bicikliről való nem leszállásig a kijelölt helyeken (lásd zebra). Mindenhol minden be van kamerázva, a nagy testvér minden lépésed figyeli. És úgy látszik ezeknek van hatása. Lehet hogy nem csak otthon nem értenek a szép szóból ;o)

Szingapúr tehát egy rendkívül érdekes szeglete a világnak, egy egyáltalán nem ázsiai jellegű város DK Ázsia kellős közepén. És mint ilyen, kiváló kontraszt Magyarország után, Indonézia előtt, ahol az a szabály hogy nincs szabály (vagy legalábbis nem sok), és még a sör is lényegesen olcsóbb, ami nem egy utolsó szempont.

...de csak ha az ember nem az első útjába kerülő fancy bárban veszi meg, mint azóta kiderült. Persze vannak olyan helyzetek amikor a 'fele királyságom egy sörért' mondás érvényesül, és ez éppen ez volt. Részletek később, most irány a medence ;o)